Küzdelmeink a képzetek csapdájában
Mik a képzetek?
Ahogy a szóban is benne rejlik a válasz, a képzetek asszociációk összessége (érzések, érzetek, tapasztalatok, képek, gondolatok, hiedelmek), amiket a körülöttünk levő tárgyakról, személyekről, illetve a különböző fogalmakról alkotunk.
A lényeg, hogy minden képzet meghatározza, hogyan látjuk azt az adott dolgot, mégpedig a múltban nyert tapasztalatainknak megfelelően.
Mindenről, amivel kapcsolatban tapasztalatot szerzünk, az agy képzetet állít föl. Ez a természetéből fakad. Ez egy roppant hasznos programja az agyunknak, mivel erőforrásokat takarít meg nekünk azzal, hogy a már ismertnek tekintett dolgokat eltárolja és az adott dolog ismételt felbukkanásakor ezt az információt egyszerűen előszedi a raktárából. Már az a folyamat is lebilincselő, ahogyan teszi ezt.
Az agy hálózatként működik
[caption id="attachment_950" align="alignright" width="300"]
A tudat asszociatív hálózatban működik[/caption]
Tehát az agy és a tudat imád szimbólumokkal dolgozni. A szimbólumok azok a jelek az agy számára, amik a tudatalattiban a szimbólumhoz tartozó tapasztalatokat, információkat aktiválják. Egyszerűbben szólva a szimbólumok segítik a tudatalatti fókuszát az adott információra beállítani. Ha ez tegyük fel egy toll, akkor a toll szimbóluma előhívja az agyunkban a hozzá kapcsolódó érzeteket, érzéseket, tudást és egyéb tapasztalatokat: hogyan működik, mire jó, szeretem/nem szeretem stb. Ez esetben a képzeteink is szimbólumként működnek.
Ezeket az érzeteket, emlékeket, tapasztalatokat a tudat egy asszociációs hálózatban tárolja.
Az asszociációs hálózat nem időbeli sorrendben és egyéb lineáris logikus rendszer szerint rendszerezi az információt, hanem asszociációs elemekhez köti.
[caption id="attachment_962" align="alignright" width="300"]
A Coca-Cola karácsonyi reklámjához katt ide! Remekül látni, hogyan épít képzeteket a már meglevő képzeteinkre.[/caption]
Például az adott golyóstoll csúszásgátló gumi bevonatának az áttetsző zöldes színe kötődhet egy illathoz (zöldalmás gumicukor), ezzel együtt kötődhet egy ízhez (édes-savanykás) és ezen keresztül egy pozitív érzéshez (öröm). A marketing szakemberek nagy előszeretettel használják is ezt a tulajdonságát az agyunknak.
Az egyik remek példa a Coca-Cola menetrend szerinti télapós karácsonyi kampánya. (Tanultam reklámpszichológiát és ijesztően hatásos dologról van szó.)
Visszatérve, ezek a hálózatok nagyon összetettek és ellentétes érzetek is kötődhetnek egy-egy képzethez. Amint elkezdjük az agyunk hálózatos működését jobban kiismerni, egyre könnyebb lesz a tudatalatti információkat elérni.
Az első banánhéj: a képzetek eluralkodása
Tehát a képzetek a fent leírt hálózatban vannak, a különböző tapasztalatokhoz és érzésekhez kötve. Képzetek a világról, a családtagjainkról, barátainkról, kollégáinkról, mindenről ami minket körbevesz.
Mivel ezeknek a képzeteknek ritkán vagyunk tudatában ezért szabad kezet engedünk nekik. Egyre inkább a képzetek világába kerülünk és egyre inkább elveszítjük a közvetlen, élő kapcsolatunkat a valósággal. Ez azt jelenti, hogy észre sem vesszük, ahogy egyre inkább bekategorizáljuk a világot és annak jelenségeit magunk körül és alig marad hely annak, hogy észrevegyük mindazt, ami a képzeteinken túl van.
A párkapcsolatok egy remek példa erre.
A második banánhéj: a képzetek megmerevedése
Tehát képzeljünk el egy párkapcsolatot (vagy emlékezzünk vissza, ahogy tetszik).
Az elején, a szerelmes-rózsás időszakban a két fél egy-egy idealizált képzetet alkot a másikról. Nem ismerik eléggé egymást, így a hiányos, ismeretlen területeket kiegészítik a saját elképzeléseikkel (ezek szintén már meglevő szereotípiákon, tapasztalatokon, képzeteken és vágyakon alapszanak).
Ha ez a képzet rugalmas marad, vagyis minél jobban ismerjük az illetőt, annál több információval egészül ki eddigi tapasztalatunk és annak megfelelően alakítjuk a képzetünket is, akkor zökkenőmentesebb lehet az átmenet egy érettebb kapcsolatba.
De biztos ismerünk eseteket, amikor az egyik vagy másik fél foggal-körömmel ragaszkodott a saját képzetéhez és az ellentmondó információk ellenére sem volt hajlandó azon módosítani. Ez az, amikor egy képzet megmerevszik. Minél merevebb, annál nagyobb a baj.
A harmadik banánhéj: Valóságnak látszó KÉPzetek
Innentől idő kérdése, hogy a valóságként kezelt, merev képzet ütközzön a valódi valósággal. A képzet összetörése nagyon fájdalmas tud lenni. Csalódást élünk meg, frusztrációt, haragot esetleg úgy érezzük, elárultak.
A leggyakoribb amit ilyenkor teszünk: hibáztatjuk az illetőt vagy a világot, vagy mindkettőt. Ez annak a jele, hogy nem ismertük fel, a képzetet mi alkottuk, mi adtunk neki teljhatalmat, szilárdítottuk meg és mi fogadtuk el őt valóságként. Holott nem az.
Egy képzet sem a VALÓSÁG!
Egyik sem. A valóság képzetekben nem kifejezhető. Legfeljebb töredékeiben. És ez a melegágya a félreértéseknek. Mert a töredékekben, képzetekben kifejezett valóság ellentmondásokat kezd el felmutatni. És ha a képzetek szintjén igyekszünk az ellentmondásokat tisztázni és felszámolni, akkor sziszifuszi küzdelem vár ránk.
Énkép
Nem lesz meglepetés, hogy az énkép is egy képzet. Még ezzel sem lenne baj, ha ez az énkép nem korlátozó. De legtöbbször sajnos az énkép nagyon is korlátozó.
Hogy ki milyen énképet épít ki tudatosan vagy (ami a leggyakoribb eset) tudattalanul az lényegében mindegy.
- Ez lehet egy szereppel való túlzott azonosulás és más szerepek kizárása: pl. anya, tanár stb.
- Lehet bizonyos tulajdonságokkal való azonosulás: "Én mindig is csökönyös ember voltam." "Én már csak ilyen lobbanékony vagyok." stb.
- Családi vonásokkal való azonosulás: "A mi családunkban a férfiak sose mutattak gyengeséget!"
- Esetleg etnikai/nemzeti szereotípiákkal való azonosulás: "Mi írek előbb ütünk, aztán kérdezünk!"
Ez pusztán pár példa.
A valóság azonban az (és itt em kell nekem elhinni, mindenki kezdje el felfedezni önmagában, nagyszerű élmény kezdete lesz!), hogy nem vagyunk azonosak az énképünkkel.
Az énképnek később egy külön leckét szentelünk, mert annyira fontos, és bár sokat lehet róla hallani, olvasni, mégis általános, hogy valóságnak hisszük azt, ami nem az.
A KÉPzetek mögött rejlő titok
Felmerül a kérdés, hogy szükség van-e képzetekre és meg lehet-e szabadulni tőlük?
Az emberi agy nem véletlenül hozza genetikailag kódolva magában ezt a képzetalkotó programot. Alapvető szinten állatoknál is megfigyelhető.
Bizonyos fokig szükségünk van rá, mint mankóra, azért, hogy gyorsabban és könnyebben tudjuk kezelni a ránk zúduló információt. DE! Legyünk tisztában azzal, hogy ezek képzetek!
Minden képzet valójában eltakarja előlünk a valóságot. Ezért ideje, hogy megtanuljuk, hogyan nézzünk és lássunk a képzetek mögé. Legyen ez egy tárgy, egy ember, vagy akár saját magunk.
Amint lehántjuk a képzetet, akkor kezdjük el megélni annak a dolognak az igazi valóságát. Nem megérteni, hanem megélni.
Meditációs gyakorlat a képzetek felismerésére: Leplezzük le képzeteinket!
Vegyünk egy példát! Nézzünk meg mondjuk egy szobanövényt! Mit látunk? Még mielőtt megnéznénk, már le tudunk írni róla rengeteg mindent. De ez nem más, mint az intellektusunk játéka egy képzettel.
Vegyük magunk elé azt a bizonyos növénykét. Helyezkedjünk el kényelmesen és kezdjük el figyelni. Figyeljük meg, hogy a tudatunkban mennyi gondolat, emlék vagy tapasztalat jelenik meg a növénykével kapcsolatban. Például, hogy száraz-e a földje, ki kellett volna, hogy meglocsolja, ideje-e lenyírni a kertben a füvet stb. Az agyunk rengeteg zajt tud generálni egy képzet körül. Engedjük el ezeket a gondolatokat és csak figyeljük a növényt. Egy kis gyakorlással el tudunk kapni pillanatokat, amikor semmire se gondolunk, asszociálunk csak érezzük, megéljük a figyelmünk tárgyát.
Nem is annyira lényeges, hogy miket élünk meg ebben a pillanatban (bár általában meglepően nagyszerű élmény, mert érzékeljük, mennyire él minden és ez milyen gyönyörű), az a lényeg számunkra most, hogy feltáruljon a szakadék a szűk, merev képzet és a végtelenül változó, rugalmas és döbbenetesen élő valóság között.
Ha igazán bátrak vagyunk, akkor ugyanezt a gyakorlatot megismételhetjük a tükörképünkkel. Az egyik legfelszabadítóbb érzés rádöbbenni a tapasztalat szintjén, hogy valóban NEM VAGYUNK AZONOSAK AZ ÉNKÉPÜNKKEL.
