Hogyan működnek az érzések?
Mik az érzések?
https://www.youtube.com/watch?v=7-nnf3zHqQs
Az egónk és hagyományos tudatunk szeret egyszerűsíteni, de még jobban szeret címkézni. Nem tesz sokszor mást az érzésekkel sem. Felosztja őket jó és rossz érzésekre. Attól függően, mennyire kellemes vagy kellemetlen a megélésük.
Ez első ránézésre is elég elnagyolt nézet. Az egyszerűség kedvéért én is így használtam korábban, de most már azért lépjünk eggyel tovább.
Az érzések és az energiaszintek
Szó volt már róla, hogy az érzés nem más, mint az energia egyik kifejeződési formája. Ha elfogadjuk a fizika abbéli álláspontját, hogy végső soron minden energia, akkor ez nem nagy meglepetés.
Erő kontra ERŐ
Milyen energiáról van itt szó?
Erre nagyon érdekes elméletet és magyarázatot állított fel Dr. David R. Hawkins, amerikai pszichiáter az Erő kontra ERŐ című könyvében.
[caption id="attachment_884" align="alignright" width="215"]
Dr. David R. Hawkins[/caption]
Ő a tudatot tanulmányozta és rájött, hogy az emberi viselkedést energiamezők határozzák meg. Ezeket az energiamezőket, mintegy a tudat térképeként, táblázatba foglalta.
Ez a táblázat egybeesett, idézem: "az örök filozófia (philosophia perennis) hierarchiájának alszintjeivel". Mielőtt a szívünkhöz kapnánk, ez annyit jelent, hogy van a filozófiának egy ága, mely azt tartja, hogy minden vallás egy, univerzális igazságból fakad. Ennek alapján a le is szűrte az tudat egyetemlegesnek ítélt szintjeit.
Tehát Hawkins és követői összevetették ezt a saját eredményeikkel. E szerint, így váltak felismerhetővé az összefüggések a szociológia, pszichológia és spiritualitás között.
Az a csodás nem lineáris dinamika
A kutatást egyébként a nem lineáris dinamika eszközeivel folytatták. Önmagában a nemlineáris dinamika is egy roppan izgalmas téma, de ne menjünk mélyen bele, mert rajtam és pár "kockán" kívül nem sokakat ragad magával.
A lényeg annyi, hogy a számítógépek és a nem lineáris dinamika egymásra találásával lehetővé vált az "összefüggéstelen adathalmazok" elemzése. Az eddig kiszámíthatatlan rendszerekben, mint például a humánbiológia, vagy folyadékok mechanikája, mintázatokat lehetett kimutatni, amiknek az attraktor nevet adták.
Hawkins és csapata az emberi tudat mezőit térképezte fel az attraktorkutatás módszerével.
Leegyszerűsítve ezt a lebilincselő kutatási anyagot, amit az Erő kontra ERŐ című könyvében Hawkins részletesen kifejt, azt érdemes tudnunk, hogy az emberi tudatszintek különböző energiaszintű mintákba tömörülnek.
Ezekhez a tudatszintekhez bizonyos domináns érzelem, életfelfogás és istenfelfogás (spirituális hozzáállás) tartozik. A tudatszintek az energiájuk szintjében különböznek egymástól. Az energiaszinteket egy logaritmikus skála szerint ábrázolták, ami azért érdekes mert egy 20 szint (szégyen) 1020-on értéken lett kalibrálva, míg a 200-as (bátorság) szint 10200-on. Ebből látszik, hogy a 200-as energiaszint nem tízszerese a 20-asnak, hanem 10180-szorosa. Ez óriási különbség.
Tudattérkép és az érzések összefüggései
[caption id="attachment_886" align="aligncenter" width="970"]
Tudattérkép dr. David R. Hawkins[/caption]
A vízválasztó értéket (kritikus pont) a 200-nál állapították meg. A 200 fölötti értékű energiaszintek és a hozzájuk tartozó érzelmek energiát közvetítenek, míg az az alattiak energiát vonnak el.
A lényeg azonban az, hogy az érzelmek egymáshoz való viszonyításukban kapják meg pozitív vagy negatív értéküket. A fásultság szintjéhez képest, ahol a kétségbeesés a fő érzelmi faktor a félelem már előrelépés. A félelem már cselekvésre késztet, még ha ez inkább a menekülésre, elkerülésre is irányul.
Lebilincselő, nem?
Érdemes áttanulmányozni ezt a tudattérképet és ha van rá lehetőség, az egész könyvet.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Z9nfOP2HoJY[/embed]
Érzések a gyakorlatban
A problémáink gyökerében érzések rejtőznek
[caption id="attachment_885" align="alignright" width="300"]
Az érzések a megfelelő összefüggésrendszerben értelmezendők[/caption]
Tehát szárazan kielemeztük, hogy vannak érzések, energiaszintek, hullámok és miegymás. Láttuk a térképet, jobb esetben tudjuk már, hogy hol vagyunk és azt, hogy hol szeretnénk ehelyett lenni.
Azt is tudjuk már, hogy életünk nagy problémáinak a gyökerében szinte mindig egy-egy domináns érzés rejtőzik. Még az anyagi gondok hátterében is. Ezt az érzést pedig mélyen meghúzódó tévképzetek tüzelik.
Jó. De hogy kötünk ki tönkrement házasságokban vagy depressziós hétköznapokban?
Világvége vagy csak egy érzés?
Szakítás. Vége. Mintha megállt volna az idő. A világ egy nagy lüktető fájdalom. Olyan hihetetlennek tűnik! Szinte halljuk, hogy bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. Persze nem teszi.
Düh. Micsoda mocsadék/cafka! Meg fogja még bánni. Majd belefulladunk a megvetésbe az exünk, és/vagy annak új jelöltje iránt, ha van neki olyanja. Gondolatban kegyetlenül kipakolunk neki. Nem kímélve porig megalázzuk. Aznap huszadjára.
Elárultak! Megaláztak! Fájdalom. Kétségbeesés. Kavargó gondolatok. A fejünkben újra és újra lejátszódó jelenetek, újra és újra feltépődő sebek, sérelmek. Az egónk hihetetlen leleményességgel húz elő pillanatképeket, amik az elevenbe vágnak. Az ego nem felejt. Mi lehet, hogy megpróbálunk, de ő résen van. Emlékeztet minden momentumra. Mélyen belénk karcolja sérelmeit.
Semmihez sincs kedvünk. Nem érdekel a napsütés, az se ha holnap pestis tör ki. Nincs jövő, csak kilátástalanság. Végtelen űr vesz körül.
Ez egy szakítás, zanzásítva. Nem szándékozom elbagatellizálni. Tudom, hogy jó páran megéltünk már egy-két ilyen "kis halált", és kevesen tettük ezt őszintén mosolyogva.
Az eltévedt egó
Azonban jó, ha tudjuk, az ilyen érzések zöméért az egónk felel. Ő a legsérülékenyebb részünk. De ez ne tévesszen meg minket. Sérelmeit nem hagyja szó nélkül. Minden sérelmet gondosan elraktároz és felcímkéz, hogy bármikor elő tudja húzni és sokatmondóan meg tudja kocogtatni előttünk.
Ragaszkodik a gyűjteményéhez és ragaszkodik az igazságához. Így történik az, hogy az érzés nem tud szabadon továbbillanni, szertefoszlani. Nem tud a maga természetes útján menni. Ehelyett a sérelem mellé láncolva végzi a polcon. Az egónk beleragad abba a pillanatba, amit nem hajlandó elengedni, és magával ránt minket is.
Egónknak ez a része ott ül a fájdalmával, tehetetlenül. Valójában gyakran egyszerűen nem tudja hogyan tovább. Elakad. Ennek többnyire az az oka, hogy nem bír kilépni a perspektívájából. Például belekapaszkodik abba az elképzelésbe, hogy ő az áldozat. Majd ez egy rögeszmévé kövül.
Innentől mindent ezen a lencsén keresztül vizsgál. Minden következtetését ebből a szemszögből vonja le. Egyszer csak "kitisztul a kép", "leesik a hályog" és meglátjuk magunkat áldozatként végigvonulni az eseménysoron. Az ego hihetetlenül leleményes. Meg fogja találni azokat a tényeket és addig fogja torzítani és csűrni-csavarni őket, amíg a kívánt eredményt el nem éri. Mégpedig azt, hogy bebizonyítsa: igaza van.
Előrébb ezzel ugyan nem lép, de ez neki nem számít. Ritkán ismeri fel, hogy ez az ő érdeke is, nem csak a mienk.
Amit tesz, sokszor azért tesz, hogy védje magát. Természetesen mindenkinek a saját egójával kell tisztába jönnie, én itt csak általánosságokat mondhatok.
Mitől szokta védeni magát az egónk?
Többek között a felelősségtől.
Ezzel azonnal karót dugott a küllők közé, ugyanis ezzel leblokkolja, hogy megoldjuk a helyzetet. Sakk-matt.
Tehát a fenti példánál maradva, még ha igaza is volt, tegyük fel, és az ex valóban egy posvány alak/nő, ez valóban azt jelentené, hogy minket nem terhel semmilyen felelősség?
(A "posvány alak/nő" kérdést is érdemes megvizsgálnunk, mert az egónk torzító lencséje nem tétlenkedik!)
Az egónk takarni igyekszik egy fontos mozzanatot, azt, hogy miért is kötöttünk ki az ennél posvány alaknál. Mi volt az a mélyen meghúzódó érzés, ami hozzá vonzott minket, ami abban a helyzetben tartott minket?
Ez innentől már az ego látószögén sokszor túlnyúló dolog. Azonban a tudatalattiban egészen biztosan megtalálható a rég elfeledett vagy elnyomott válasz. Ez lehet az, hogy a családi minta miatt ezt hoztuk magunkkal és öntudatlanul reprodukáltuk, hiszen mást nem ismertünk.
Ezek lehetnek mélyen fekvő érzések, félelmek, de legvalószínűbb ezeknek egy összetett elegye. Ez most itt nem is lényeges.
A fontos az, hogy meg kell értetnünk az egónkkal, hogy a felelősség hárításával nem véd meg minket, nem segít.
Erre nagyon jó módszer a hipnózis vagy önhipnózis. Ugyanis ez az az állapot, amikor a tudatos elménket, vele együtt az egónkat félreállítjuk, hogy a mélyebb tudatot elérhessük és vele oldhassuk meg azt, amit "odafent" elrontottunk.
Tévhitek eloszlatása
Az érzések nem erősebbek nálunk
Ezt csak hisszük. Ők nem egy az égből ránk szakadt külső valóság, ami ellen tehetetlenek vagyunk. Ez inkább egy állapot, rezgés, amit felvettünk. Lehet, hogy nem tudjuk azonnal feloldani. Ez nem baj. Ennek megvan a maga üteme.
Az érzések nem tartanak örökké
Néha, úgy tűnik, hogy a világ beborul és örökre úgy is marad. De nem. Erre felmerül a kérdés, hogy mi van a szeretettel? Az is elmúlik. A szeretet nem egy "sima érzés", mint a harag vagy a csalódottság. A szeretet az univerzális rendhez tartozó alaprezgés. Az egységérzet kivetülésének lehetne nevezni talán, vagy valami hasonlónak. Az egy természetes állapot. A negatív érzések egy torzult állapot. A torzulást mi idézzük elő, mi is tudjuk megszüntetni.
Az érzések nem az abszolút valóság
Ők csak valóságosak, de nem ők a valóság. És ez egy NAGY különbség!
Számunkra a mi valóságunkat képezik, de ismétlem, nem egy külső, objektív valóság. A sötétnek látszó jelen, vagy kilátástalan jövő, ezek érzések. Mi tesszük őket valósággá, ha elhisszük.
Tehát igenis ki fog sütni a nap, ha hagyjuk.
Attitűd, viselkedés, hozzáállás és érzések
Akkor most nézzünk bele a mikroszkópba és figyeljük meg, hogyan kapcsolódnak össze "odalenn" az érzések és rögeszmék, hiedelmek és hiedelemrendszerek!
Az érzéstől a gondolatig
Az agy alapfunkciója, hogy a tapasztalatainkat mindig kötnie kell valamihez, amitől ez a tapasztalat értelmet nyer.
A kezdőpont
Vegyünk ismét egy példát! Most nézzünk egy érzést, amit egy konkrét esemény vált ki. A 3 éves Józsikát az utcán megugatja egy kutya. Ez egy váratlan, hangos, fenyegetőnek tűnő esemény. Ő természetesen nagyon megijed. Ez létrehoz egy hormonválaszt is. Ekkor a kutya fogalmával összekötődik egy biológiai eredetű érzet, az ijedtség. Amint ezt az agy tudatilag értelmezi, létrejöhet a félelem az adott kutyától. Ez Józsika lelki alkatától függ, természetesen. Létrejöhet egy gondolat, hogy ez a kutya veszélyes. Nem biztos, hogy Józsika ezt így artikulálni is tudja. Lehet, hogy az ő olvasatában ez egy "rossz kutya", de a tudata pontosan lejegyzi ezt a következtetést.
Az asszociációs pókháló
Ha Józsika tudatában a félelem érzetnek már több szála van, amik ide-oda kötődnek, többek között önmaga biztonságérzetéhez, akkor ez a gondolat beépülhet ezek közé. A hasonló gondolatok, tapasztalatok hasonlóakat vonzanak törvénye alapján Józsika gyorsan kiköthet a "kutyák veszélyesek" hiedelemnél.
A gondolatból elképzelések, az elképzelésekből hiedelemrendszerek épülhetnek ki idővel. Ha Józsika tudathálójában kritikus mennyiségű félelem szál keresztezi egymást és képeznek csomókat, akkor fokozatosan szűrővé alakulnak át. Azzá a szűrővé, amin keresztül a külvilágot kezdi látni.
Józsika bizalmatlan és gyanakvó lesz a kutyákkal szemben. Kifejezetten fél minden kutyától, a flitteres csivavától csakúgy, mint a kuvasztól, akár szelíd, akár nem. Tudata minden pillanatot, ami megerősítést adhat erre a hiedelmére, felnagyít. Ha köhögött a szomszéd szívtágulásos, vén tacskója, ő összerezzen. Agya küldi a jelet, "Ahha! Morgott!" és elhessegeti a racionális tudatot, ami nyugtatgatja, hogy "de hiszen csak fullad a nyomorult". Tudat alatt behúzza az újabb strigulát, hogy még egy veszélyes helyzet volt egy kutyával!
Viselkedés
Így erősítik egymást a gondolatok és lassan/gyorsan hozzáállássá alakulhatnak. A hozzáállás pedig viselkedési mintát hoz létre. Ez a tudományosan hangzó kifejezés annyit takar, hogy egy adott helyzetre a tudat létrehoz egy reakciót és ha ezt a reakciót jónak ítéli meg (sokszor ez nem is tudatosul), akkor ezt fogjuk ismételni. Ezt nevezzük szokásnak. Így Józsika felnőtt korára szokássá alakíthatja, hogy átmegy az utca túloldalára, ha a szembejövő kutyával sétál.
Ilyenkor az agyunkban olyan szinaptikus kapcsolatokat hozunk létre, melyek ezt a választ fogják adni. Ezért nehéz leszokni a szokásokról: új kapcsolatokat kell kiépítenünk, holott a régi, jól bejáratott idegi kapcsolatok sokkal kényelmesebbek és automatikusabbak.
Ez természetesen egy erősen leegyszerűsített példa volt, hiszen a valóságban ezer különböző tényező van egymással kölcsönhatásban, de nem árt, ha elkezdjük felgombolyítani a hálót.
A gondolattól az érzésig
Lehetséges egy másik megközelítés is. Ebben az esetben a gondolatokhoz, képzetekhez társítunk érzelmet.
Vegyünk egy a másik példát!
Adott egy édesanya, aki retteg a kutyáktól. Egyszer meglátja, hogy csemetéje épp egy arra sétáló borzos kutyát készül megközelíteni. Felkiált: "Az ott egy kutya? Jesszusom! Gáborka! Gyere el onnan azonnal! Még megharap!"
Gáborka megijed. Érzi, hogy anyu ideges. Anyu odarohan és gyorsan elcibálja a helyszínről. A biztonság kedvéért a mindig kéznél levő fertőtlenítős zsepivel le is törli a gyerek kezét. Gáborka így egyszer se jut el addig, hogy nyugodtan játsszon egy kutyával, nincs esélye megismerni őket. Anyukája valahányszor kutyát lát, emlékezteti őt arra, hogy a "kutyák veszélyesek, mert harapnak".
Itt az édesanya elültet egy gondolat és hiedelemrendszert a gyerekbe, és azzal együtt a saját félelemérzetét. A gyerek tudata pedig kritika nélkül átveszi a hiedelem által sugallt érzést, mivel a hiedelmet, miszerint "a kutyák veszélyesek" valóságnak veszi. Így Gáborkából is könnyen egy olyan felnőtt válhat, aki átmegy az utca túloldalára Józsikához.
És itt már el is érkeztünk a téves valóságképhez, ami a következő leckénk témája lesz.
Meditáció
Ezúttal arra kérlek, hogy a tudattérkép alapos áttanulmányozása után ismét ülj le meditálni.
Figyelj befelé és figyeld meg, észleled-e magadban az alábbi érzéseket:
- szégyen
- bűntudat
- fásultság
- bánat
- félelem
- vágyakozás
- harag
- büszkeség
Figyeld meg magadban ezeknek az érzéseknek jelenlétét és az erősségét.
Meditáció után állítsd őket sorba, a legjellemzőbbtől a leggyengébbig! Tovább segít, ha egy 1-től 10-ig terjedő skálán megjelölöd, milyen erősségűnek érezted az adott érzést.
Lehet, hogy egyik-másik erősen kiugrik a sorból. Akkor tudod, hogy azzal érdemes tovább foglalkoznod.
- A következő meditációd során figyeld meg, hogy az a kiugró érzés milyen hatással van az életedre!
- Milyen módon hat rád?
- A közérzetedre? Hogyan reagál rá a környezeted?
- Érzed-e az adott érzést jellemzően valahol a testedben?
- Milyen helyzetekben jön elő ez az érzés?
- Milyen reakciót vált ki belőled?
Tipp: Itt is használhatod azt a vizualizációs technikát, amit az előző gyakorlat során használtál. Elképzelheted szimbólumként az adott érzést. Megfigyelheted a formáját, textúráját, azt, hogy milyen hatást gyakorol rád stb. és végül kommunikálhatsz is vele.
Ezzel a gyakorlattal lehet könnyen megtanulni az érzések tudatosítását és megkülönböztetését.
Aki gyakorlott az érzései felismerésében, annak komoly segítség, ha összeveti a saját jellemző visszahúzó érzéseit a táblázattal. Az alapján könnyen visszakövetkeztethető, hogy milyen erejű és mértékű visszahúzó energiák hatnak rá.
