Nagyon sokan megkérdezik tőlem, hogy milyen érzés hipnózisban lenni, valahányszor meghallják, hogy hipnózissal foglalkozom vagy akik nyitottak rá, de még nem szánták el magukat arra, hogy kipróbálják.

A válasz egyrészről nagyon egyszerű: hipnózisban lenni jó.

Másrészről nem olyan egyszerű: nincs egy egyértelmű érzés, hogy "Ez az! Most vagyok hipnózisban!"

Amikor én először voltam vezetett hipnózisban az egy különleges élmény volt. Főleg utólag nézve.

Ugyanis közben nem is esett le, hogy már transzban vagyok. Minden normálisnak tűnt a számomra, kivéve azt, hogy olyan mély érzések szakadnak fel mélyen belőlem, amik létezéséről eddig nem is tudtam. Tudatom egy része elképedve figyelte a folyamatot, míg a másik része olyan fantasztikusan tiszta jelenléttel élte meg a legmélyebb érzéseimet, ami döbbenetes volt.

Természetesen a kisördög ott bujkált bennem a megélt élmény után is.

 Igazi volt? Csak beképzeltem magamnak? Ez volt a hipnózis? Mi is a hipnózis valójában? Honnan fogom tudni, hogy abban vagyok-e?

Mérnök vagyok, tehát szeretem tisztán érteni a dolgokat. Mindennek meg kell legyen a megfelelő magyarázata.

Innentől elkezdtem tanulmányozni a hipnózist.

A sokadik hipnózis élményem után kikristályosodott bennem néhány felismerés

1. A hipnózis egy transz-élmény.

Ez jól hangzik, de ha őszinték akarunk lenni, ez nem sokat mond mindaddig amíg nem tudjuk mi is az a transz.

2. Nem csak hipnózis során vagyunk transzban.

Bizony-bizony. Van, aki az egész napját transzban tölti, például még este is a munkája bűvöletében él, de ha ezt megmondjuk neki, vehemensen állítani fogja, hogy ő teljesen jelen van.

3. Igazából sokkal gyakrabban vagyunk transzban, erről mit sem sejtve, mint azt magunknak jól esik bevallani.

4. A legtöbben nem tudjuk felismerni, mikor vagyunk transz állapotban.

Mégis bizonygatjuk, hogy nem vagyunk benne.

5. Azt hisszük, hogy a hipnózisban és transzban valami eget rengető "dolognak" kell történnie.

Nem tudjuk minek, de nagyon különlegesnek kell lennie. Van aki egy kisebb megvilágosodásra vágyik, van, aki valami szupermen-érzést vár; ahány ember, annyi elképzelés.

6. A rendkívüli felismerések és dolgok a hipnózisban sokszor teljesen hétköznapinak, természetesnek és önmagától értetődőnek tűnnek.

Beugorhatnak például emlékek a csecsemőkorunkból, és ezt olyan hétköznapian éljük meg, mintha most kimentünk volna a hűtőhöz és eszünkbe jutott volna, hogy tegnap a boltban elfelejtettünk sört venni.

7. A hipnózisban történt dolgok jelentőségét nem egyszer a hipnózis után ismerjük fel, amikor az éber tudatunkkal is rávilágítunk a felismeréseinkre.

Nem egyszer éltem meg, hogy a hipnózisból kijőve csodálkoztak rá az emberek, a saját élményeikre:

"Nem is emlékeztem, hogy ott állt a kiságyam!"

8. Nincs két egyforma hipnózis, nincs két egyforma transz-élmény

Sokszor azt hisszük, hogy ez egy bizonyos érzés, hipnózisban lenni. Ezért bizonytalanodunk el sokszor, ha a megélt élmény nem egyezik az elképzeléseinkkel. Mi több, ha több élményünk és tapasztalatunk van, azok mind kisebb-nagyobb mértékben különbözőek lesznek

Mégis milyen érzéseket élhetünk meg hipnotikus transzban?

Ha átadjuk magunkat a hipnotikus élménynek, akkor nagyszerű érzéseket, érzeteket élhetünk meg

Ez leggyakrabban:

• mély ellazulás,
• belső csendesség,
• tágulás-érzet,
• bizsergés vagy melegség a testben,
• a test elnehezülése,
• vagy éppen könnyűvé válása, mint egy pihe,
• a kedvencem: a lebegő érzés,
• és a repülés érzet,
• a tanítványaim pedig a testetlen érzést kedvelték nagyon.
• Aki pedig igazán mélyen átadja magát az érzésnek, az egy mély örömérzetet él meg, egy belső kiteljesedést.

Remélem, sikerült egy kicsit szétoszlatni a tévhitek vastag felhőit és meghozni a kedvet arra, hogy felfedezzük a tudatunk eddig elnyomott területeit is.

Igyekszem minél több, hasonlóan tévhitektől hemzsegő elképzelést megválaszolni a hipnózissal kapcsolatban, ebben a blogban, azért, hogy minél jobban megbarátkozzunk a tudatunkkal, a tudatalattinkkal. Így végre egyre szabadabban felhasználhatjuk azokat a hatalmas erőforrásokat és lehetőségeket, amik az agyunkban rejtőznek.

A helyett, hogy küzdünk az belső erőinkkel szemben, meg tudjuk tanulni ezeket az erőket befogni a vitorláinkba. Jobban hangzik, nem? Hiszen a hipnotikus transz egy természetes tudatállapotunk, amit mégsem tanultunk meg használni.

Ha szeretnél minél többet megtudni a tudatodról, tudatalattidról és arról, hogyan tudod ezt önhipnózissal, hipnózissal a saját javadra fordítani, iratkozz fel erre a blogra. Szeretettel várunk itt!