Mi is ez az egész?

Elképesztő és nem várt tapasztalatok tárultak fel a hipnózissal végzett munkám során (magammal és másokkal) a tudatunkról, rólunk és a minket körülvevő világról. Eleinte nehéz volt eldöntenem, mihez is kezdjek azzal a gazdag információhalmazzal, amit kapok nap, mint nap. Nem tudtam, hogy illesszem az életembe. Idővel azonban kirajzolódott pixelről pixelre a nagy kép, amire ránézve végre megértettem, mi is ez az egész és miért is vagyok itt. Most megosztom ezeket a tapasztalatokat remélve, hogy Benned is felébresztik azt a tudatalatti, intuitív tudást, amit keresel.

Hogy jön ide a Cheshire macska?

Ha olvastad az Alice Csodaországban című könyvet, vagy láttad a filmet, akkor bizonyára emlékszel a vigyorgó macskára, akinek az abszurd megjegyzései teljesen zavarba hozták Alice-t.

(Aki esetleg azt hinné, hogy egy gyerek meséről van szó, annak érdemes ismét elővennie a könyvet, semmiképpen nem a mesefilmet, és egy elvontabb pillanatában újra elolvasni. Meglepően érdekes. Nem véletlen, hogy a Wachowski testvéreket is megihlette a Mátrix megalkotásakor.)

Így voltam én a saját magasabb tudatommal és tudatalattimmal. Eleinte nem értettem, mit akar velem közölni. Tapasztalataim zavaros kuszaságnak tűntek. Gyakran éreztem magam zavarban és bosszankodtam.

Érdekes érzés volt. Akárcsak a Mátrixban, amikor Morpheus megkérdi Neo-t, hogyan definiálja a valóságot. A valóságom nagy részéről kiderült, hogy pusztán projekciók és feltételezések kusza halmaza.

Hadakozás a tudatalattival

Nem értettem, hogy miért nem értek én ebben a számomra új valóságban "semmit". Miért nem a feltett kérdéseimre kapok válaszokat, és miért is visz a magasabb tudatom (nevezzük akárhogy a szokásos tudaton kívüli tudatot) olyan irányba, amit én nem is kérdeztem.

Egyszer egy mindennel elégedetlen, nehéz pillanatomban megkérdeztem a magasabb tudatot: miért nem a konkrét kérdésemre kapok választ? Miért valami teljesen másról kapok információt? Mik ezek az elvont válaszok, mintha csak valami önmagába gabalyodott gurut hallgatnék? Velem van a baj?

A válasz látványosan lecsapta a labdámat: kérdéseim eleve téves elképzelések alapján lettek feltéve, vagyis rossz a kérdés. Ha ezekre adna választ a Tudat, az félrevezetne. Ehelyett azt az információt adja meg, amire szükségem van ahhoz, hogy a valódi, mélyen fekvő problémámat megoldjam. És ez a problémám szinte kivétel nélkül a téves látásmódból fakadt.

Nem hagytam ennyiben, -Rendben, de miért kell ez az abszurd körítés?

(Itt eszembe jutott Bulgakov Mester és Margaritájából az a jelenet, amikor az egyik szereplő megkérdezi, mennyi az idő, és Woland, a Mágus annyit válaszol, hogy Annuska már kiöntötte az olajat. Hogy jön ide Annuska? Hogy jön ide az olaj? Pedig Bulgakov kristálytiszta transzcendens pontossággal adta meg a valódi választ erre a kérdésre. Vajon honnan ismerte az idő valódi természetét?)

Tovább faggatóztam, -Miért nem lehet ezt érthető formában mondani? Miért nem látom át az összefüggéseket?

-Mert a tudatosan megtanult lineáris logikával közelíted meg a dolgokat, - jött a válasz, - ez pedig nagyon korlátozott, egy síkon mozog és az összefüggéseknek csak nagyon szűk szeletét képes felölelni. Ha az alapján próbálod megérteni a valóságot, akkor csak egy vetületet látsz, abból pedig torz, hiányos következtetést vonsz le. Addig, amíg nem tanulod meg a szokásos logikán túli, intuitív tudatosságodat használni arra, hogy a valóságot megtapasztald, addig a kapott információk között nem fogod látni az összefüggéseket. Addig nem fogod látni, hogy a két pont között, ahol most vagy és ahova jutni akarsz, az a látszólag oda nem illő információ, az a bizonyos kanyar a legrövidebb út. Ez is egyfajta logika, csak teljesen más, átfogóbb és befogadóbb, mint amihez szokva vagy.
Egyelőre csak igyekezz hinni, hagyatkozz az intuíciódra. Később egyszer csak átáll a tudatod és hirtelen megjelenik előtted a nagyobb kép.

-Ennyi?... Elégedjek meg azzal, hogy a sötétben tapogatózom? Várjak vakon, hátha majd egyszer felszáll a köd? Ha meg nem száll föl akkor az azt jelenti, hogy véglegesen belezavarodtam a tévképzeteimbe? Nem. Én ÉRTENI akarom!

-Pont ez a bajod. Mindent a mostani elképzeléseidnek megfelelően akarsz megérteni és azt is azonnal, ahelyett, hogy előbb megtapasztalnád, amit megérteni igyekszel. A tudatod dobozkájába próbálod bepréselni a Valóságot, nem pedig kilépni a dobozból, hogy megtapasztald mindazt, ami nem fér bele.

Eltartott egy darabig, míg ezt a logikus én elfogadta.

Új perspektíva

Nem volt mit tenni. Ha tovább akartam haladni a mélyebb megértés felé, el kellett fogadnom, hogy tapasztalnom kell, úgy, hogy teljesen feladom az addigi elképzeléseim nagy részét.

Az eredmény az lett, hogy elkezdett előttem feltárulni Csodaország, a tudatunk elképesztő birodalma. Ami addig mesebeli zagyvaságnak tűnt, lassan alakot öltött, mint az univerzum elképesztő rendje és kreativitása.

Nap, mint nap, nem tehetek mást, mint rácsodálkozom erre a roppant összetett világra, amiben élünk, arra a minden tudományunkat felülmúló intelligenciára, ami ezeket az önszervező rendszereket és folyamatokat létrehozza, módosítja és működteti. Kívánom, bárcsak minél többen felébrednénk erre a zseniális Valóságra, ami körülvesz minket minden egyes pillanatban, kívül és belül!

Azon leszek, hogy minél több mindent megosszak Veled ebből a tágabb Valóságból, hogy megpendüljön Benned is ez a belső tudás és megértés. Remélem, hogy velem együtt Te is csodálattal ébredsz rá, mind több és több elképesztő részletére ennek a minket körülvevő világnak!